"Úgy tüsszentettem, mint egy felvonyító kiskutya, akinek ráléptek a tappancsára."
Hello Blog-egerek!
Kezdek roppant mód ideges lenni az orrom miatt. Fél órára kidugul végre, aztán legszívesebben dühösen szétcsapkodnék valamit azért, hogy végre kapjak azon levegőt és ne nyitott szájjal tudjak aludni. Mert hát természetesen csak úgy tudok. Hiába veszek levegőt az orromon az elalvás kezdetén, vagy akkora horkolás lesz belőle, hogy felkelek rá, vagy automatikusan kinyílik a szám és átváltok "orális" lélegzetvételre. Már azon is gondolkozom, hogy betöröm az orrom, hátha jobb lesz, de belegondolva... nem.. nem lenne jobb.
Annyira fárasztóak a napok.. egyszerűen éjjel alig bírok elaludni, reggel pedig alig lehet kirobbantani az ágyból. És sosem vagyok kipihent. Természetesen. Hiszen miért is lennék? Kávét nem iszok, talán nem is ihatok, mert a vizsgaidőszakban sem hatott rám a legjobban (a vonaton annyira elkezdett dobogni a szívem, hogy azt hittem elájulok - természetesen álltam). Meg nem tudom miért, de egyszerűen alig tudok koncentrálni. Mindenre tudnék figyelni, csak éppen nem arra, amire kell. Tipikus. A kezdeti lelkesedés hamar elszáll és jön a merő unalom és az undor, hogy "Ezt most nekem meg kell csinálni, de áhh, előbb kitakarítok, előbb ezt csinálom, előbb azt csinálom". Hurrá...
Amúgy jó kedvem van/volt (és talán lesz). Nem látszik? :)
