Élek-élek.. Lassacskán, de belejövök a bloggerkedésbe, de nem tudom.. néha egyszerűen nem száll meg az ihlet. Lehet nincs hozzá tehetségem. A mai - illetve a tegnapi (hiszen már elmúlt éjfél) napom egyszerűen borzasztóan fárasztó volt.
Reggel alig bírtam kikászálódni az ágyból, 4-4 és fél órás alvásom után. Én alapból több időhöz vagyok szokv
a, így nem bírom ezt. Öreg vagyok én már ehhez. Letámolyogtam a lépcsőn, próbáltam emberi kinézetet varázsolni magamnak - ami természetesen nem sikerült, majd elindultam az iskola szentélyébe. A villamoson egy bácsika rászólt egy fiatal gyerekre, hogy ne feküdjön már ráááá, ami nem tudom.. túl sokan voltunk a villamoson, hogy megállapítsam, hogy kinek van igaza, de a bácsi ott szállt le ahol én és annyit látok, hogy a fiúcska (aki már elmúlt 20), meglöki az 50 éves bácsit és egy "K.rva anyádat, azt!" mondattal vissza"menekül" a villamosba.
Nem tudom, nekem eszembe se jutna soha, hogy ilyet mondjak egy idegennek. Nem szólok, ha véletlenül meglöknek, nem vágok pofákat, ha összepasszíroznak, próbálok csendben, békességben élni. Egyszerűen nem tartom helyénvalónak, hogy idegenek édesanyját szidjuk, akárhogy is szólalkoztunk össze.. Pláne nem reggel, amikor alapjáraton mindenki morcos... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen galamblelkű, de én komolyan rosszul érezném magam, ha ilyesmit vágnék egy másik ember fejéhez.
No, de.. végre beérkeztem az iskolába, próbáltam átvészelni az órákat, az első két órával nem is lett volna baj, ha nem ilyen rosszul ébredek fel, de aztán a nyűgösségem felülkerekedett rajtam. Aztán 15 órától az a három óra merő gyönyör, ahogy próbáltam valamit kezdeni magammal... Végül csak eltelt az is és beülhettem életem harmadik angol órájára. Kezd egy kicsit zavaros lenni, vagyis csak így most az újdonság erejével tűnik annak, de ha leülök és átrágom, akkor érteni fogom.
Órák után végre elindulhattam haza, a tesóm szerencsére hazahozott, így nem kellett másfél-2 órát dekkolnom a Nyugatiban. Nem akartam volna éjfélre hazaérni, mert holnap így is hatkor kelek, mert be kell mennem apu üzletébe segédkezni, míg ő fáért megy, hogy legyen mivel tüzelnünk. De az vigasztal, hogy nemsokára hétvége, és elméletileg találkozom Vele. Vasárnap pedig fát hordunk.. mint már jó párszor a télen. Aztán ismét kezdődik a hét és megint nem kezdtem magammal semmi érdemlegeset. Természetesen.
