Ez egy amolyan különleges bejegyzés, egy film hatására kapott el az ihlet. Ma délután megnéztem egy koreai filmet, a címe: 200 pounds beauty. A történet egy kövér és csúnya lányról szól, aki hiába tehetséges, énekesnő nem válhat belőle, maximum a háttérben eresztheti ki a hangját, kölcsönözve azt egy az énekesnői pályán elfogadott külsejű lánynak. Elmegy egy plasztikai sebészhez, hogy változtassa át. Egy év elteltével elhagyhatja a klinikát és egy újabb, szebb életet kezdhet. Most végre megvalósíthatja az álmát, hogy énekesnő lehessen.
De elfelejt valamit. Elfelejti önmagát.

A szépség relatív fogalom. Nekem lehet más a szép, mint például neked. De van egy általános sztereotípia, amely beskatulyázza az embereket. Mindenki azt gondolja, hogy csak úgy lehet sikeres az életben, ha szép és kívánatos a külseje. De a sok cicomázás mögött elfelejtik, hogy mitől lesz az ember boldog és sikeres. Ha nem hagyja el önmagát, keményen küzd és nem holmi külsőségekre alapozza a jövőjét. Hiába vagyunk szépek, ha belül romlottak vagyunk, átgázolunk bárkin. Persze, akinek nem inge, ne vegye magára. Nem minden a külső. A mai újságok címlapján csak az a szép, aki csont vékony és anorexiás. Próbálnak fellépni az anorexia ellen, de semmit se érnek el addig, amíg ez a trend. Nem szabad túlzásokba esni, és valóban csak az a fontos, hogy mi rendben legyünk önmagunkkal. Ha mi szépnek látjuk magunkat, akkor mások is elhiszik, hogy mi szépek vagyunk. Ne felejtsd el:

Gyönyörű vagy! :)