Hello Blog-egerek!
Most van kedvem írni, annak ellenére, hogy borzasztóan fáj a fejem, ami a viszonylag kevés alvás folyománya is lehet. Hogy pihenjek egy kicsit, megnéztem Natalie Portman egyik újabb filmjét (a Fekete Hattyút egy bizonyos ember társaságában elvileg hétvégén fogom), a Csak szexre kellesz című filmet.
Egy olyan délutánon, ahol borzasztóan fáj a fejünk és pihenésre vágyunk, tökéletes a film. Könnyed, szórakoztató, vicces. Nem kell gondolkoznia az embernek, nem kell törnie a buksiját, hogy ugyan "milyen hátsó gondolat lehet a film mögött?"
Már korábban is meg akartam nézni, bár nem egyedül, de most mégis így hozta a sors. Néhány olyan poén is van, amin hangosan felkacagtam és édesanyám nem tudta, hogy most mégis mi a fene bajom van.
A sztori két barátról szól, akik szexkapcsolatot vállalnak csak. Általános tényként kezelik az emberek, hogy a nők romantikusabbak és vágynak a szerelemre, itt ez az általánosítás nem helyénvaló. Emma (Natalie Portman) teljesen idegenkedik az érzelmektől, csupán testi vágyait éli ki Adam személyén, aki viszont elég hamar érzelmeket kezd táplálni a nő iránt.
A fő kérdés a filmet illetően pedig a következő: Lehet szexelni hosszabb távon érzelmek nélkül? Vagy annyira hozzászokik az ember a szexpartneréhez, hogy akár szerelembe essen? (Itt természetesen nem az olyan egy éjszakás kalandokra gondolok, ahol többet nem látják egymást a felek.) Normális, ha előbb van a szex, mint az érzelem? Vagy a megborult világunkban már teljesen mindegy a sorrend? A testiség képes szerelmet generálni?
A film szerint előbb-utóbb az egyik fél többet érez, mint a másik, aki persze ezt felfogva hanyatt-homlok menekülni próbál, míg csak 1. bele nem szeret a partnerbe, 2. valóban csak szexkapcsolatot akar és törött szívvel otthagyja a partnert, hadd szenvedjen szegény.
Mindenki leszűrheti a maga tanulságát, de könnyed kikapcsolódáshoz nagyon ajánlom :)
