Így, túl a harmincadik bejegyzésen, nem is tudom.. úgy érzem, hogy nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy az elején terveztem.
Akármennyire is hirdettem, hogy szeretnék az anonimitás álcája mögé bújni, nem igazán sikerült. Rájöttem, hogy ha blogot ír az ember, akárhogy is erőlködik, képtelen elkerülni azt, hogy magából ad egy szeletet. Megismerik az olvasók, átérzik az érzelmeit, átélik a mindennapjait.
Tartozom egy vallomással. Nem ez volt az első blog, amit üzemeltettem. Mindig eluralkodott rajtam az a közlési kényszer, amit így ki tudok elégíteni. Az összes blogom az életemről szólt, de most nagyon szemezek egy másik témával, ami még egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul. Ha x hét múlva is érzem a késztetést, hogy megcsináljam, akkor talán. :)
A bejegyzés célja magam sem tudom, hogy mi volt, úgy éreztem, hogy ki kell javítanom magam.
További szép estét :)
