Amíg ide nem kerültem, hogy na most írok, addig pontos fogalmam volt arról, hogy mit akarok írni. Most nem tudom. Egyszerűen annyi minden kavarog a fejemben.
Eddig egy burokban éltem. Álmodoztam, elvoltam a könnyed kis életemben. Kaptam már pofonokat az életben, azok nem is annyira bántottak, mint a mai. A burok megrepedt és tényleg ez volt a célja. Nem az, hogy megbántson. Tudtam, hogy milyen vagyok, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már annyiszor mondtam, hogy átértékelem magamban a dolgokat, de most talán valóban sikerül. Rengeteg dolgon kéne változtatnom magam körül, de csak apró, kis lépésekben tudok haladni. Nehéz lesz, borzasztóan nehéz, de meg kell tennem azért, hogy végre komolyan vegyenek engem, mint embert.
Talán kéne egy kis idő, egyedül, magamban, de túlságosan ismerem magam, egy idő után nem tudnék egyedül meglenni.
Elkezdődik a harc saját magammal és majd kiderül, hogy mi lesz az eredmény. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy sikerrel járjak.
