Sziasztok! A nevem Pszichokutty (vagy Sachiko) - választhatsz eme kettőből. Eredetileg a blog az egyik kurzusomra készült, de a blogimádatom elragadott, és hivatalosan ez most az egyetlen blogom. Itt a mindennapjaimról, a gondolataimról olvashattok, vagyis bepillantást nyerhettek a világomba. A blog eléggé összetett, az éppen látott filmtől kezdve a lelkivilágomon át, a zenén keresztül mindent olvashattok, ha kedvetek támadna hozzá.
Jó szórakozást :)
Szégyen... Több, mint egy hete nem írtam ide nektek.
Ami újdonság: Blogjelenségekből megkaptam az értékelést (amiatt készült ez a blog), ezért úgy döntöttem, hogy átköltözöm egy másik blogmotorra és ott folytatom a blogot. Nem annyira voltam megelégedve a blog.hu-ra, többször volt olyan, hogy nem tudtam elmenteni a bejegyzést, vagy eltűnt.
Nemsokára vizsgaidőszak, beadandók gyártásába fogok, valamint néhány projectet el kéne kezdenem.
Minho: már több mint egy hete itt van, megszokta már nálunk. csámcsog a száraztápon, behabzsolja a töltött káposztát (vagy éppen a gulyáslevest), eltünteti a labdáit, valamint csócsálni akarja a kezünket. Játékos, lusta, és aranyos. Még nem tudja elviselni a nyakörvet, folyamatosan vakarózik tőle, szóval az még függőben van. Gyakoroljuk a pórázon sétálást is, több-kevesebb sikerrel, de megy. Játéknak tekinti a pórázt és séta közben csócsálja (csak az udvaron sétálunk még).
No de.. én elköltözöm, a blogcímet, ha nem bánjátok nem rakom itt nyilvánossá, ha valaki szeretné, okos módon feltudja venni velem a kapcsolatot. Addig is,
Elérkeztünk a mai naphoz is. Végre bemutathatom családunk új tagját: Minhot (민호 - Minho)! A kutyusért röpke 120 km-t utaztunk Mátraszelére. Minho 2 hónapos fiúcska, édesanyja magyar vizsla, édesapja ismeretlen, de nagy valószínűséggel labrador. 4 testvérétől és édesanyjától búcsúzott, de inkább csak akkor sírt, amikor a kocsiból kiszállva tudatosult benne, hogy ennyi, nincs több mami. A két órás utat szinte szünetek nélkül átaludta és már azt észrevettük, hogy szereti, ha kicsit lóg a feje. Száraz tápon már nyammog, bár a kölyköknek való táppal kicsit megszenved, nem tudja normálisan a szájába venni a lapos koronghoz hasonlító falatot, többször kiesik a szájából, de már ehhez is hozzászokott. Új neki még ez a helyzet, de már próbáltuk megtanítani, hogy hallgasson a nevére (több-kevesebb sikerrel). Szeret rágcsálni, sőt, a nadrágom szárát is elkapta és morogva konstatálta, hogy ő bizony el nem engedi. Valamelyik nap veszek neki rágójátékot, hadd lelje örömét benne.
Szóval, ő lenne az új családtag, akit már mindenki a szívébe fogadott.
Minho! Jó gazdád leszek és ígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jól érezd magad nálunk!
Tegnap felhívták a figyelmem arra a csodálatos tényre, hogy a Dir en Grey augusztusban fellép csöpp-kis hazánkban! Ez az örömhír megérdemel egy italt! Igyunk! *meghúzza a vizespalackját*
Más téma: A kutya
Hát persze, hogy kell variálnunk a dolgokat. De legfőképpen én. Kitaláltam, hogy hozzunk el menhelyről egy kutyust, de ez most függőben maradt. Majd kiderül, hogy honnan lesz és ha meglesz, az lesz az első dolgom, hogy bemutatom a blog olvasóinak. :)
Mi emberek mindig csak tervezünk. "Ezt fogom csinálni, azt fogom.. így lesz majd, úgy lesz..." De hányszor kapunk észbe, hogy az a valami, amit már régóta tervezgetünk, teljesen más irányba sodort minket? Rengetegen manipulálnak minket, térítenek el a hőn áhított céltól. De van, ami csak nem lesz aktuális. Változunk, így céljaink is változnak. Az érzelmeink vezetnek, de az érzelmek is változnak. Forró szerelemből rideg semlegesség lesz. Hű barátságokból mély utálat. De miért nehezítjük meg ennyire a dolgokat? Miért nem tudjuk csak úgy simán elfogadni, hogy nem.. ez nem jött össze. Miért érezzük azt a tehetetlenséget, amikor valaki magunkra hagy? Miért váltakoznak az időszakok, amelyben egyszer magányosan akarunk tengődni a szobánkban, a másikban pedig éppen ellenkezőleg. Nem akarunk egyedül lenni. De mégis néha olyan ramatyul érezzük magunkat, hogy legszívesebben a takaró alá bújnánk és elő se jönnénk pár évig. De ez az elbújás nem segít. Már nem vagyunk kisgyermekek, hogy a büntetés elől az ágy alá bújjunk. Felelősséget kell vállalnunk, szembe kell néznünk a fájdalmainkkal, majd le is kell győznünk őket. Mert nem lehet egyszerű az élet. Miért is lehetne az? Ideje felnőnünk, ideje magunk mögött hagynunk a gyermeki naivságunkat, és az élet elé kell sétálnunk, amely fékezés nélkül robog felénk addig, amíg el nem üt minket és életre szóló sebeket okoz nekünk.
Ebben a félévben elhanyagoltam a német nyelvtudásom, hiszen elkezdtem angolul tanulni. Ezért most már próbálok német dalokat is fordítani, hogy egy kicsit felelevenítsem a tudásom. Ugyebár nyáron nyelvvizsgázni akarok belőle :) Először is egy dallamosabb dalt választottam, bár a nyelvezete nem a legelőkelőbb. De ha ezeken túllendülünk, akár még a dal is megtetszhet. Több ilyen szövegre is számíthattok most tőlem, remélem nem vétek fatális hibákat :)
Sz*r szerelem
Senki sem figyelmeztetett, mi történik a végén. Senki sem mondta, hogy elveszítem önmagam. Senki sem figyelmeztetett, mit teszel velem. Hogy ez annyira fáj, soha nem gondoltam. Mindenki mondta, hogy ez nem megy nélküle. Szóval reméltem, hogy ez jó is lehetne nekem. Aztán előttem álltál, és megpróbáltam (túl sokat kockáztattam)
Miért teszem ezt magammal, bőgök naphosszat? Na, kösz szépen. Sz*r szerelem. Miért próbáltam ki, elvagyok átkozva? Elegem van. Sz*r szerelem. Miért bíztam benned, minden szavad elhittem? Elbuktál. Sz*r szerelem. Eldöntöttem, utállak szeretni téged.
Sz*r szerelem.
Véget ért, messzire mentél. Az egész a pics*ban, úgy érzem magam, mint a sz*r. A kezdet szép, de ez nem érte meg. Ami nekem fáj, az csak hóbort. Ha választhatnék, aztán inkább visszamennék az időben nélküled, az időben a teljes boldogságért. Túl késő, már megpróbáltam.. túl sokat kockáztattam.
Miért teszem ezt magammal, bőgök naphosszat? Na, kösz szépen. Sz*r szerelem. Miért próbáltam ki, elvagyok átkozva? Elegem van. Sz*r szerelem. Miért bíztam benned, minden szavad elhittem? Elbuktál. Sz*r szerelem. Eldöntöttem, utállak szeretni téged.
Sz*r szerelem. Sz*r szerelem.
Utállak szeretni téged, utálom az összes hazugságot, Nem akarok többször megbocsátani, csak túl akarom élni. Nem megszerezni a mennyországot és aztán lassan meghalni. Nem éri meg, nem akarok semmi többet.
Miért teszem ezt magammal, bőgök naphosszat? Na, kösz szépen. Sz*r szerelem. Miért próbáltam ki, elvagyok átkozva? Elegem van. Sz*r szerelem. Miért bíztam benned, minden szavad elhittem? Elbuktál. Sz*r szerelem. Eldöntöttem, utállak szeretni téged.
Miért teszed ezt velem? Sz*r szerelem! Miért bőgök naphosszat? Sz*r szerelem! Miért bíztam benned? Sz*r szerelem! Eldöntöttem. Utállak! Sz*r szerelem!
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Márai Sándor
Hello Blog-egerek!
Az elmúlt pár napban nem voltam az a bőszen ecsetelő típus, hogy hosszú ódákat zengtem volna. Ennek több oka is volt, de ezt most nem részletezném.
Új lakó érkezik a villánkba, akarom mondani, kiskutya költözik hozzánk. Már csak két versenyző van a játékban, egy spániel kisfiú és egy dalmata-labrador kisfiú verseng egymással. A spániel e hét végén jöhetne, a másik csak 1-2 hét múlva. Én szívem szerint utóbbihoz ragaszkodom, megfogott a kis fekete buksija. :) Mielőtt meggyőzhettem volna a családom, már a nevét is kitaláltam. Minho (민호). Nem tudom, hogy a koreai neveknek van-e magyar jelentésük (mint például a japánnak), de egy tanulmányban olvastam a koreai családnevekről, ahol szó volt a "ho" részről, ami annyit jelent: tigris. A "min" részét nem találtam meg, de már ez is biztató, hogy részben tigris lesz a neve.
Most hétvégén ünnepeltük a születésnapomat. Áprilisi lányka vagyok, talán ennek tudható be az a tulajdonságom, amelyet annyi ember vél felfedezni bennem. Ez pedig nem más: a folyamatos mosolygásom.
Vegyes érzelmekkel teli volt ez a hétvége, hiszen nem minden úgy alakult, ahogy terveztük. De ez most már a múlt, így nem szabad keseregni rajta, hanem arra kell törekedni, hogy a jövőnk fényes legyen. Lényeg, ami lényeg: betöltöttem a második X-et. Lehet, hogy én vagyok maradi, de nem vagyok a lerészegedések híve, így aztán most szűk családi körben ünnepeltük. Elmentünk vasárnap délután egy étterembe (mert 9-én a testvérem estig iskolában volt), majd itthon elkezdtünk tortát falatozni. A fentebb lévő képen a keresztszüleimmel vagyok látható (mert olyan pancserek voltunk, hogy több képet nem készítettünk). :)
Elkezdtem egy dél-koreai történelmi sorozatot, címe: Hwang Yin Ji. A történet a 16. században játszódik, és a japán Egy gésa emlékiratai című filmnek felelhetne meg. A koreai kurtizánok nem sokban különböznek japán társaiktól, még a nevük is hasonló: "gisaeng". Ha érdeklődés van rá, akkor később írhatok róluk. De ehhez kell a segítségetek, jelezzetek vissza, hogy van-e igény ilyesmire. :) Amúgy a sorozat zenéje csodálatos, onnan való a fent hallgatható zene is. Még csak az első részt láttam, de alig várom, hogy megszerezzem a többi részt is és folytathassam. Szeretem a történelmi drámákat, annak ellenére, hogy a frász kitör a magyar szinkronos Palota ékkövétől. De nincs erőm, se türelmem, (se helyem a gépen), hogy letöltsem és megnézzem az összes részét. Sajnos.
Amúgy felmerült egy kérdés még az előző fekete blogkülső során, amikor ki volt írva egy japán mondat romanizált írással. Afureru omoi wa mugendai. Ez hagyományos kanji jelekkel a következőképpen néz ki: 溢れる思いは無限大。 Magyarul ezt jelenti: A túlcsorduló érzelmeim végtelenek.Remélem, most már érthető így és a jövőben figyelni fogok arra, hogy az ilyeneket megpróbáljam lefordítani Nektek. :)
Dél-Koreában már délután 5 óta április 8-a van, ezért szeretnék Jong Hyunnak boldog születésnapot kívánni! Legyél egészséges, boldog és adj bele mindent! Fighting~~
Még februárban mutattam be a Boys over Flowers című sorozatot, most egy újabb ismertetőre vetemedtem, ez pedig nem más, mint Lee Min Ho egy másik sorozata, a Personal Preference. Ez adta még korábban a blog jelenlegi kinézetét :)
Van egy csodás dél-koreai zongorista, aki már oly sokszor tépett ki egy darabot a szívemből, csupán a zenéjével. Dallamai olyan érzelmeket sugároznak, melyek minden szívet megremegtetnek. Ezért most eme kedves zseni életét szeretném leírni. :)
Művészneve Yiruma, mely nem áll messze eredeti nevétől: Lee Ru Ma (이루마). 1978. február 15-én született Dél-Koreában, nemzetközi szinten elismert zongorista és zeneszerző. Leghíresebb zenéi közt elsősorban a "River Flows in You", a "Kiss the Rain" és a "Maybe" című dalokat emlegetik. Legnépszerűbb albuma "First Love" címmel került a boltokba 2001-ben.
Öt éves korában kezdett el zongorázni, majd mikor ő 11 éves lett a családja Londonba költözött, hogy a tehetséges fiúcska a Purcell iskolába járhasson, ahol zenei tehetségek tanulnak (LINK). Kettős állampolgársággal rendelkezett (dél-koreai és brit), de 2006-ban visszamondta a brit állampolgárságát, hogy Dél-Koreában a haditengerészetben szolgálja hazáját. Szerelmét 2007 májusában vette feleségül. A 11 albummal rendelkező zenész érdekes módon nem a klasszikus zene felé vonzódik, inkább a világzenei, a "new age"-i zenészek közé tartozik.
Érdekesség: A "River Flows in You" című dalát sokan a Twilight-Sagához kötik, pedig nincs egymáshoz közük. Ez az egész história azzal kezdődött, hogy egy Alkonyat rajongó Bella altatójának tudta be a dalt és így felrakta egy videómegosztó oldalra. Így terjedt el és így hiszik sokan TÉVESEN! azt, hogy ez a dal szándékosan a Twilight-hoz íródott.
Elkezdtem egy dél-koreai történelmi sorozatot, címe: 
Művészneve 